Marylou esete a politikai fórumozással

Így utólag nézve valóban túl naiv voltam. Túl komolyan vettem minden hozzászólást, és azokra sokszor meglehetősen bőbeszédűen válaszoltam. Talán ez utóbbi volt a legnagyobb hiba.

Néhány jellemző pillanat abból az időből.

Ebből is látszik, túl érzékenyen reagáltam tomahawk szavaira, amelyekkel azt fejezte ki, hogy mese, amit mondok. Igazán nem mentegetni akarom magam, de kedveltem őt… és ezért fontos volt nekem, hogy mit mond.

A későbbiekben tomahawkról is lesz még szó... :)

A naiv korszakom volt a leghosszabb, az öt évből majdnem három évig tartott… aztán kezdődött a szenvedélyes korszak.

Erről is írok majd részletesen, előbb azonban következzen Dobbin portréja. Ő a naiv korszakban volt jelen, később már nem, mert felhagyott a fórumozással.

Úgy kezdődött, mint a tavasz…virágillat, enyhe szellők… kedvesek voltunk egymáshoz, a viták ellenére is. Régi átvágós játszótársaim részéről néha voltak ugyan keményebb hangok, de nem ez volt a jellemző. Sok szépet és jót gondoltam azokról az ismeretlen emberekről, akikkel nap, mint nap beszélgettem… ahogy így utólag olvasom a régi topikokat, meglepően jó volt a légkör.

Természetesen csak az adott körülményekhez képest volt ez igaz, hiszen a legtöbben MSZP-SZDSZ szimpatizánsok vettek részt a vitákban. Engem egy szerelmes nőnek néztek, aki érthetetlen módon belehabarodott Orbán Viktorba, de ezt a legtöbben elnézték nekem, és kedvesen próbálták "felnyitni a szemem”…

Ezzel szemben a helyzet az volt, hogy én pusztán nagyra értékeltem O.V. kormányfői munkáját, emberi helytállását, de a szerelem azért egész más műfaj…

Még így sem álltam volna ilyen elszántsággal és kitartással mellette, de az, hogy oly sok támadás érte, ráadásul az esetek 90%-ában úgy éreztem, hogy igaztalan támadások, még jobban arrafelé vitt, hogy egyre határozottabban kiálljak mellette.

Sosem voltam teljesen egyedül, szerencsére… gyakran ott volt livefast, aki mindig korrekt és higgadt módon, érvekkel és forrásokkal alátámasztva képviselte a jó ügyet, néha Rames is benézett howard.p nicken, mindig a legjobbkor, és később jött zogu, aki mindig egy-egy lelkes „Hajrá, marylou!”-val biztatott. 

És persze Dobbin, a kedves Dobbin… róla még lesz szó. :)

Embernek maradni, a leghevesebb viták közben is... ez volt az egyik legszebb tapasztalat. A nickek mögött emberek vagyunk, érzésekkel, indulatokkal, érzékenységekkel. Versekről is, de erről a szép népdalról is többször szó esett köztünk, amikor a viták vihara kissé csendesült...

INDULJ EL EGY ÚTON...

A jó öreg makopa… láthatóan volt gyerekszobája. Az a benyomásom, hogy eredetileg jó nevelést kapott. Éppen ezért nemigen tudtam követni az ugrásait.

Néha kedvességből – szerintem minden átmenet vagy ok nélkül - szinte gonoszságba váltott. Ezeket még lehetne hangulatváltozásokkal magyarázni… de az, hogy egyszer idézi a csíksomlyói búcsút jelképező gyönyörű szép Mária éneket, utána pedig, a D209 ügy kapcsán létrehoz egy olyan topikot, hogy Medgyessy szimpatikusan állja a sarat, szóval nem tudom, morálisan hogyan férhet össze mindez egy emberben.

Egyszer valóban csodálatosan bölcs Lao-ce idézetek, máskor kicsinyes csúnyáskodás.

Egyszer valóban okos meglátások, máskor szinte szánalmas  kísérletek a gyurcsányizmus népszerűsítésére.

Egyszer valóban megható, férfias kedvesség, máskor hideg és igaztalan, gúnyos megjegyzések…

Egyszer már annyira túlzásba vitte a dolgot, hogy kapott egy időre szóló kitiltást, és azt hiszem, ezért nagyon felbőszült… pedig csak magának köszönhette.

Mindezek mellett, vagy ellenére, van egy gyönyörűségesen szép népdal, amit mindketten nagyon szeretünk, ebben azért mégiscsak találkoztunk…

A dalt be is írom a következő bejegyzésben, mert tényleg nagyon szép… :)

Ez volt makopa portéja.

Egy nick, s mögötte egy ember… Ahogy a címben írtam is, ez egy szubjektív portré. Nem azt mondom, hogy ő ilyen, csak azt, hogy bennem a nick mögött levő emberről ez a benyomás alakult ki. 

További szubjekív porték is várhatók, szintén azokról az emberekről, akiket a fórumon ismertem meg, a hozzászólásaik alapján.

Így készül már a portré a nemesszívű lovagról, a lóvitéz orbánképvigécről, a szabadlelkű humanistáról, a feltörekvő mucikáról, a hatalmaskodó hajlamú moderátor kisfiúról, a kedves széltolóról, és a nők kedvence  humorbajnokról is. :)

"Ha jó ügyet védesz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled?

Letepernek, megrágalmaznak, kirabolnak, meggyaláznak? Vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek? Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt, s ezért jó volt az, amit csináltál, mikor a jó ügy védelmére szegődtél. Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az ügy igazával, melyet meg kell védened.

Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak, elvehetik életed, de nem vehetik el igazságod.

Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet védesz. Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben. De nincs alku sem.

Ezért soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz."

Eddig az idézet, amelynek címe: „Arról, hogy semmitől sem kell félni"

Kiemelések tőlem.

Egész politikai fórumos tevékenységem során ez kísért el, ez adott erőt, kitartást, és bizonyosságot, hogy igenis érdemes a jó ügyért küzdeni.

Márai szavai egytől egyig beigazolódtak számomra. Valóban így volt!

Rágalmaztak, vádoltak, gyaláztak, hamisan ítéltek, de tehetetlennek bizonyultak az igazsággal szemben, amit igyekeztem képviselni, a magam szerény eszközeivel. Ezért aztán sokan még ádázabbul haragudtak rám...

Ezeket a szavakat soha nem is tévesztettem szem elől a továbbiakban, és esetenként én is ezekkel a csodálatos szavakkal biztattam másokat, akikről úgy láttam, hogy szintén  a jó ügyért küzdöttek.

A rocsós sztori után érdekesen alakult a helyzet az ÁTVÁGÓ topikban.

A játékostársak közül azok, akik inkább a bennfentes SZDSZ-es dddanival pendültek egy húron, élükön edooval és makopával, egyre ellenségesebbek lettek az általam képviselt véleménnyel szemben.

Botya, dr.Vese, édesanyátok, és főként Rames viszont a polgári pártokkal szimpatizáltak… a rocsós sztori előtt nemigen reagáltak dddani propagandájára, inkább csendben eltűrték… nyilván nem akartak vitatkozni vele.

A rocsós sztori után viszont felszabadultan ők is elkezdték elmondani a véleményüket. Igazi viták alakultak ki. 

Voltak aztán a középen állók, vagy ingadozók, ők igyekeztek csillapítólag hatni a vitázókra.

Ebben a helyzetben egy ponton annyira eldurvult a hangnem, hogy otthagytam az ÁTVÁGÓ topikot, és egy visszafogott búcsúzás után végleg átköltöztem a politikai fórumra.

Naiv módon azt hittem, hogy ott majd békében lehetek a véleményemmel. Nem így lett… kisvártatva az egész társaság, akik addig gyötörtek a véleményem miatt, utánam jött a politika fórumra, és folytatták mindazt a csoportos, összehangolt támadást, ami az ÁTVÁGÓ-ban is sokszor bántott.

Voltak azért szép pillanatok is... Dr.Veséről már szóltam, és Ramesnek is köszönettel tatozom, amiért olyan kedvesen támogatott… ő idézte nekem bátorításul Márai Sándor Füveskönyvéből is azt a részletet, amiről külön bejegyzésben szólok majd, és ami szintén sok erőt adott.

Volt egy nagy tudású, nagyon kedves, idősebb játékostársunk, dr.Vese… nemrég eltávozott közülünk.

Ő írta be a kövekezőket, és a 2002 tavaszán kibontakozó nagyon kiélezett hangulatban  szavainak nyugalma, igazsága balzsamként hatott…

Ez a néhány józan, okos és igaz szó sokszor erőt adott nekem később is…

A testvérem, aki egyik párttól és politikustól sem volt sosem elragadtatva, az egyik családi összejövetel alkalmával mondta el ezt, aminek a történésekor jelen volt.

Amikor az SZDSZ-szagú manipuláció egyre erősödött, akkor úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy a valóság is szót kapjon ugyanazon a helyen, ami személyes tapasztalaton alapul.

Ezért írtam be a rocsós sztorit...

Eddig az idézett hozzászólás.

A történet fogadtatása eléggé élénk és meglehetősen vegyes volt… az SZDSZ élharcosai természetesen nagyon negatívan reagáltak, az ő barátaik inkább nem is igen reagáltak eleinte, és volt néhány nagyon kedvező reagálás is. Mindenesetre elindult a vita legalább, és már nem volt olyan nyomasztóan egyoldalú a szöveg, mint azelőtt.

A kezdeti beszélgetések természetesen politikamentesek voltak. Akkoriban még nem is nagyon érdekelt a politika. Megvolt a magam álláspontja, politikai szimpátiája már akkor is, de ez nemigen volt téma sehol. Ahogy láttam a játékostársak beszélgetéseit, másokat sem igen foglalkoztatott a politika, legalábbis a beszélgetések nem erről szóltak, hanem a játékról, a netezési szokásokról, ilyesmiről.

Közben nem is nagyon volt időm a fórumon nézelődni… néha benéztem azért, beleolvastam, mit írtak a többiek, de én magam ritkán írtam, és a játékba is egyre ritkábban kapcsolódtam be.

Közben elérkezett a 2002-es év, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy dddani nicknévvel szereplő játszótársunk kezdett kőkemény SZDSZ-es propagandát nyomatni. Ez nekem nagyon nem tetszett, de ilyenkor fejcsóválva, és némi rossz érzéssel gyorsan becsuktam a fórum-ablakot. Látnom sem esett jól, annyira idegenkedtem ettől a szövegtől, és főleg a láthatólag manipulatív előadásmódtól, amivel dddani szívósan bombázta a topikot.

Volt egy olyan igazi kendepéteres levezetése, amelyben azt próbálta kifejteni, hogy miért is nem lehet alkalmas miniszterelnöknek egy olyan személy, aki nem kedveli a kutyákat.

Először erre is úgy reagáltam, hogy némi felháborodással vegyes hányingerrel küzdve gyorsan becsuktam a topik ablakot, de akkor a már a felháborodás nem hagyott nyugodni.
Annyira nyilvánvaló volt az egésznek a hamissága, hogy úgy éreztem, ezt már nem hagyhatom szó nélkül!

Vettem egy nagy levegőt, összeszedtem minden bátorságomat, és beírtam egy valóban megtörtént eseményt, ami Szolnok közelében történt, ahol a testvérem is részt vett az árvízi védekezésben.

Ez volt az a bizonyos – index polidili szerte elhíresült  - rocsós sztori. :)

Volt egy játék az index.hu-n, ÁTVÁGÓ volt a neve. Ez egy ú.n. műveltségi játék volt, egy-egy kérdésről el kellett dönteni, hogy igaz-e, vagy hamis. Három játékos játszott egyszerre. Pontokat lehetett gyűjteni a helyes válaszokkal, és közben chat-elni is lehetett a másik két játékostárssal. Ezzel kezdtem játszani, 2001-ben.

Később a játékhoz egy topikot is létrehozott valaki a Törzsasztal csoportban, ahol a játékostársak dumálhattak egymással. Némi keresgélés után erre a topikra is rátaláltam, és mivel a nickeket ismertem a játékból, majdnem mindegyikükkel játszottam is néhányszor, félénken a beszélgetésbe is bekapcsolódtam, néhány hozzászólás erejéig. :)

Megjegyzés (2008.10.03)
Nemrég, 2008. nyár végén újra elidult az ÁTVÁGÓ játék, s én újra játszom, egy egész más nicken, mint kezdetben. Egész jó helyen vagyok  alistán, de senki nem tudja, hogy én vagyok az. És ez így jó. :)