Így utólag nézve valóban túl naiv voltam. Túl komolyan vettem minden hozzászólást, és azokra sokszor meglehetősen bőbeszédűen válaszoltam. Talán ez utóbbi volt a legnagyobb hiba.
Néhány jellemző pillanat abból az időből.
| Dobbin | válasz | megnéz | 2003.01.14 11:19:30 © (5575) |
Ha jól látom, ismét csak eljött a pillanat. Jöjjön a mi dalunk: Hogyha nincs senki már, hogyha senki nincs, ki vár, Hogyha bánt már a zaj, hogyha épp a csönd a baj, Ne félj hát, várlak, lehet rossz, lehet jó, | ||
| Előzmény: marylou (5562) | ||
| makopa | válasz | megnéz | 2003.01.14 10:04:46 © (5569) |
Nem hiszem, tulajdonképpen dicsérni szoktam, hiszen bár bárgyúbbnak látszik, de a rocsósmese sokkal pozitívabb, mint például a bélszines. | ||
| Előzmény: edoo (5568) | ||
| marylou | válasz | megnéz | 2003.01.14 09:20:45 © (5562) |
Kedves bátyám! Valóban nagyon szeretem a meséket. Gyerekkoromban nagyon sok mesét olvastam, a gyerekeimnek pedig évekig nagyon sokat meséltem saját magam által kitalált történeteket, mert leginkább azokat szerették. A legkisebbnek még most is szoktam mesélni, és a középső is titokban oda szokott fülelni. :) Ez mind igaz. Az is igaz, hogy nagyon jól meg tudom különböztetni a mesét a valóságtól. Az a történet, amit a testvéremtől hallottam, és itt elmondtam, nem a mesék világába tartozik, hanem megtörtént, méghozzá úgy, ahogy itt leírtam. De ezt már elmondtam neked is. Ha nem hiszed, nem haragszom, a te dolgod. Viszont ez a mód, ahogy ezt megfogalmaztad, gondolkodóba ejtett. Eddigi beszélgetéseink során én próbáltam komolyan venni a játékos szavaid mögött levő gondolatot, amiről úgy tűnt, te is komolyan gondolod. Úgy látom, ez nem kölcsönös. Így viszont nem tudom, van-e értelme. | ||
| Előzmény: tomahawk (5560) | ||
| tomahawk | válasz | megnéz | 2003.01.14 06:18:04 © (5560) |
Kedves Mária Húgom! Csodálom benned ezt a gyermeki lényt, aki még mindig hisz a mesékben! "csörömpöl a reggel, száll a fény... Üdvözlettel: Tomahawk, a kissé érzékeny lelkű, ám bátor harcos. Uff!
| ||
| Előzmény: marylou (5558) | ||
Ebből is látszik, túl érzékenyen reagáltam tomahawk szavaira, amelyekkel azt fejezte ki, hogy mese, amit mondok. Igazán nem mentegetni akarom magam, de kedveltem őt… és ezért fontos volt nekem, hogy mit mond.
A későbbiekben tomahawkról is lesz még szó... :)
A naiv korszakom volt a leghosszabb, az öt évből majdnem három évig tartott… aztán kezdődött a szenvedélyes korszak.
Erről is írok majd részletesen, előbb azonban következzen Dobbin portréja. Ő a naiv korszakban volt jelen, később már nem, mert felhagyott a fórumozással.
