Úgy kezdődött, mint a tavasz…virágillat, enyhe szellők… kedvesek voltunk egymáshoz, a viták ellenére is. Régi átvágós játszótársaim részéről néha voltak ugyan keményebb hangok, de nem ez volt a jellemző. Sok szépet és jót gondoltam azokról az ismeretlen emberekről, akikkel nap, mint nap beszélgettem… ahogy így utólag olvasom a régi topikokat, meglepően jó volt a légkör.

Természetesen csak az adott körülményekhez képest volt ez igaz, hiszen a legtöbben MSZP-SZDSZ szimpatizánsok vettek részt a vitákban. Engem egy szerelmes nőnek néztek, aki érthetetlen módon belehabarodott Orbán Viktorba, de ezt a legtöbben elnézték nekem, és kedvesen próbálták "felnyitni a szemem”…

Ezzel szemben a helyzet az volt, hogy én pusztán nagyra értékeltem O.V. kormányfői munkáját, emberi helytállását, de a szerelem azért egész más műfaj…

Még így sem álltam volna ilyen elszántsággal és kitartással mellette, de az, hogy oly sok támadás érte, ráadásul az esetek 90%-ában úgy éreztem, hogy igaztalan támadások, még jobban arrafelé vitt, hogy egyre határozottabban kiálljak mellette.

Sosem voltam teljesen egyedül, szerencsére… gyakran ott volt livefast, aki mindig korrekt és higgadt módon, érvekkel és forrásokkal alátámasztva képviselte a jó ügyet, néha Rames is benézett howard.p nicken, mindig a legjobbkor, és később jött zogu, aki mindig egy-egy lelkes „Hajrá, marylou!”-val biztatott. 

És persze Dobbin, a kedves Dobbin… róla még lesz szó. :)