Nem én neveztem el bábszínháznak, hanem azok, akik ellenfeleim voltak a játékban, de mi tagadás, igazuk volt... tényleg találó az elnevezés. :)
Végül pedig jöjjenek a játéknickek…
A csapos... ezt a figurát azért hoztam létre, mert Lóri miatt és Hörcsögtosznád jellege miatt fenn akartam tartani a topikot. Gondoltam, egy csapos jól jön ehhez, és mivel nem ismertem a fórumtársak közül senkit, aki csaposként szívesen eldiskurált volna a vendégekkel, hát csináltam egy csapost… :)
Mivel pedig a képzelt étteremben kiváló melegkonyha is működött, ahol Juliska néni szorgoskodott, akinek finom ételeit a csapos ajánlotta a vendégek figyelmébe, egyszer csak a helyzet megkívánta, hogy Juliska néni meg is szólaljon végre. Így kelt életre Julischka tanti, akit az egyik szókimondó menzás néniről mintáztam, aki nagyon jószívű volt, legalábbis sok diákot örvendeztetett meg repetával, már akinek volt kedve duplán is vacsorázni a székenykáposztának csúfolt ételből, ami leginkább káposzta volt, csontokkal. Ez nagyon gyakori vacsora volt annak idején a menzán. :)
Az egészben az volt a legszebb, hogy a játékhoz mások is csatlakoztak hamarosan… Ezek a szereplők nem az én nickeim voltak. Itt az ideje, hogy köszönetet mondjak tosznádi Miskának, akiről még most sem tudom, hogy ki lehetett mögötte, de hogy nagyon rokonszenves, rendes ember az illető, ebben egészen biztos vagyok.
A Miska nevű fiatalembert eleinte a csapos hívta mindig segítségül, ha éppen valami munka volt, egyszerűen csak az életszerűség kedvéért, tehát maga a Miska név innen ered... de én nem gondoltam meg is szólaltatni. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor egyszer csak megelevenedett… szerencsére rögtön kifejezte, hogy jók a szándékai, és akkor már így folytattuk a játékot. Aztán Miskáról kiderült, hogy nagyon konstruktív ötletei vannak, igazi innovatív alkat, amit nagyra értékeltem, és örültem neki. Olyan ötletei voltak, hogy csak néztem… magamtól ilyesmit sosem tudtam volna kitalálni.
Bárki volt is tosznádi Miska, ma is hálával és elismeréssel gondolok rá.
Aztán ott volt Tosznády Lepke kisasszony, aki finoman kacérkodott a társaság férfi tagjaival... ez a nick sem az enyém volt. Lepkéről már tudom, hogy ki volt mögötte, mert a jobbos talin megjelent egyik kedves hölggyel tisztáztuk a kérdést… :)
Nyilván Lepke sem haragszik, hogy finom kis próbálkozásai elöl mindig kitért a csapos, talán most már érthető okokból. :D
Szintén nem az én nickem volt B. Ilona, aki özv. Bitera Sándor véletlenül életben maradt feleségét alakította, egyszerűen frenetikus humorral. Eleinte hátborzongatónak találtam a történetet, amivel megjelent, de a később remek karakter lett belőle... :)
Kiválóan ment az étterem, és Hörcsögtosznád kezdett népszerű hely lenni, amit mások is megirigyeltek… egy időben állandó támadások érték a békés kis falut, és erősítésre volt szükség. Ekkor került a színre Sika Vica… ez a figura az én nickem volt. Őt különböző iskolai takarítónőkből gyúrtam össze, köztük egy harcias idős takarító néniből, aki az egyetemen a professzorokat is keményen figyelmeztette, ha egy-egy matematikai előadás után úgy látta, hogy a professzor úr, aki a két óra alatt többször is teleírta, letörölte, majd ismét teleírta a táblákat, a cipőjével letaposta, majd széthordta a tábla előtti parkettán a krétaport… :) A tanársegédeket is szigorú tisztaságra, és tisztességes lábtörlésre nevelte, rólunk, hallgatókról már nem is szólva… :)
Sika Vica pörlekedéseivel a legtöbb harcias nick, akik kívülről érkeztek, kétes szándékokkal, egyszerűen nem tudtak mit kezdeni. Az "Álljon már arrébb, nem látja, hogy útban van? Éppen felmosok, nem veszi észre?” jellegű felszólításokra nem is nagyon lehet okosakat mondani… :)
Jó játék volt, köszönöm mindenkinek, aki ebben partner volt. Még az ellenfeleknek is. :)
A következő bejegyzésben közülük lesz szó valakiről, aki lóháton érkezett. :)
